Ancsi a berlini fánk - Erasmus beszámoló

„Ich bin ein Berliner” - PBÚ 2014. március

JFK elhíresült mondatát szinte mindenki hallotta már, ha máshol nem, akkor legalább a gimis töri órán. Nekem kereken 6 hónap adatott, hogy átéljem és/vagy megéljem a berlini életérzést.

Nem ez volt az első alkalom, hogy Berlinben jártam, hisz 1 éve már vendégeskedtem a városban. Az itt eltöltött 4 nap elég volt ahhoz, hogy elsőre beleszeressek ebbe a folyton nyüzsgő nagyvárosba, és vissza akarjak térni. Így éltem az Erasmus kínálta lehetőséggel, és októberben már a berliniek levegőjét szívtam. Na de hogy mit takar berlininek lenni, azt bevallom őszintén még mai napig nem tudom. Nem azért, mert nem próbálkoztam, hanem mert ez a város mára annyira multikulti lett, hogy ember legyen a talpán, aki emlékszik még rá, hogy ez mit is takar.  Így tehát a cél inkább átváltott „megismerni Berlint”-re.  

Mint minden jó turista, én is a nevezetességekkel kezdtem. Igazából pofon egyszerű a dolog, mert minden egymás hegyén hátán van a belvárosban, így egy bő négy órás séta alatt bejárható a terep. A másik nagy szerencsém persze, hogy vendégegyetemem is a központban van, ezért mindennapos, hogy látom a berlini dómot, a múzeumszigetet, vagy épp az operaházat.  A város egyik legismertebb „jelképe” a híres berlini fal, mely a tragikus történelem ellenére inkább Berlin nehezen elnyert függetlenségét jelképezi. A falmaradványok több helyen is láthatók még, van ahol inkább történelmi szerepe lett kiemelve, de van ahol inkább a szabadság jegyében graffitikkel tarkították (East Side Gallery). Nem csoda tehát, hogy a városban az embernek fura érzése támad, mert a levegőben egyfelől szinte érezni lehet a város történelmét, másfelől meg egyfajta modernség és lázadás jellemzi. A híres helyi örökzöld, miszerint „Berlin szegény, de szexi” igaznak bizonyult. A látképet azonban kicsit rontja, hogy sok helyen működő vagy épp szünetelő építkezéssel találkozunk, így az épületek kissé elvesznek a szemünk elől. 

Ami hamar világossá vált egy hét után, hogy a berlini lakosság nagy része külföldi. Azt persze eddig is tudtam, hogy sok a török bevándorló, de a város szinte, mint egy olvasztótégely, befogad és elfogad mindenkit. Itt semmi se ciki, semmi se kínos, sőt, talán az a kínos, ha te épp normális vagy. Az egyedüli monotonság tán magukra az „őslakosokra” jellemző. És ennek az őrületnek természetesen a berlini éjszakák is szerves részei. A városban a fiatalok legismertebb találkozóhelye az Alexanderplatz, innen rengeteg kisebb-nagyobb utca hálózik ki, melyekben kedvére válogathat a fiatal. Ám mégis a legismertebb szórakozónegyed Kreuzberg, mely az igazi „Kelet Berlin”. Itt is van minden, mi szem szájnak ingere, a lényeg, hogy az embernek legyen elég energiája és persze pénze végigjárni. Mert hát sajnos az ösztöndíj nem sok mindenre elég, ha a szegény diák a német fővárosba érkezik, és bizony szájhúzva, de ki kell fizetni a sörért még a „legolcsóbb” helyen is legalább 900 forintot.  De ez mind-mind megéri, hiszen az élmény felejthetetlen! A lényeg, hogy a helyi „bkv-térkép” mindig legyen nálunk, hisz a város olyan bonyolult közlekedési hálózattal rendelkezik, melynek memorizálásához egy élet is kevés lenne.

Persze nem csak szórakozásból voltam én se itt, az egyetemről annyi elmondható, hogy a neve és a híre az oktatás színvonalával is megegyezik. Német szakosként a nyelvvel persze problémáim nem voltak, de maga a tananyag azért nem a könnyen emészthetők közé tartozott. De az oktatók rendkívül jól magyaráztak és tekintettel voltak ránk, vendéghallgatókra. A legjobban talán a könyvtár nyűgözött le, hisz Európa legnagyobb könyvtára található itt.

Sajnos Berlin nagy hátránya, hogy az ESN nem valami jól szervezett, ez gondolom a város méretéből is adódik. Így a külföldi hallgatók beilleszkedését egyetemenként külön szervezetek intézik. Viszont ők kulturális és szórakozási szempontból is igen korrekt programot állítottak össze az őszi félévre.

Az biztos tehát, hogy a város nagysága egyenesen arányos az itteni lehetőségekkel. Mert hát nem mindennapos, hogy az ember bejuthat egy hollywoodi filmsztárokkal teli premierre, vagy épp egy híres filmfesztiválra. Lehetőség és program tehát akad bőven, már csak egy jó társaság kell, akivel az ember nekiindulhat, de ez persze Erasmuson ígyis-úgyis adott!