Mikor 5hónapja megérkeztem, az első dolgom volt h beszerezzek egy térképet a közlekedési hálózatról. Az elején persze totál átláthatatlannak tűnt a rendszer, nem egyszer rossz irányba indultam el, a kétségbeesés néha sikoltott az arcomról. A metrótérképem nélkül ki se mozdultam a lakásból, mert féltem, hogy ha nincs nálam kb. haza se találok. Még ha kicsit mámorosan is mentem haza buliból nálam volt a már salátára gyúrt térkép, hogy ha kell, segítséget tudjak kérni a helyiektől. Naná, hogy erre is volt példa.
Most csak mosolygok mindenkin, aki a térképbe bújva száll fel a metróra vagy épp az S-bahnra, és kétségbeesetten olvassa le róla, hogy most vajon jó irányba tart. Gonosz vagyok, tudom, de olyan mulatságos. És megis tudom, hogy valaha én is közéjük tartoztam, a "frissen érkezettek" közé. És rossz arra gondolni, hogy már csak néhány napom van vissza ebben a fantasztikus városban. Nagyon fog hiányozni, főleg a metróival és S-bahnjaival együtt. Hogy ilyen óriási, hogy mindig történik valami. Hogy minden ajtócsukódásnál a Paul Kalkbrenner Train című száma jut eszembe.
Jah és azt mondtam, hogy itt minden nagyobb állomás egy kisebb bevásárlóközpont egyben?! Na jó lebuktam, lehet ezért is imádok annyira tömegközlekedni! :P Istenem, hisz nőből vagyok, vagy mi?! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése