Mivel otthon még nem láttam tömegközön zenélni senkit, maximum az aluljárókban, itt az újdonság erejével hatott mikor először tapasztaltam, hogy a szokásos reggeli kómámból trombitaszóra ébredek. Mert a tömegközlekedésen való zenélésnek itt bizony hagyománya van. Amúgy vicces látvány. Általában a Hakescher Markton szállnak fel, 2-3 ember egy kis bőrönd nagyságú lejátszót húz maga után, meg hát jobb esetben valami hangszeren is tudnak játszani, és nem csak az adománygyűjtő papírpohárkát használják csörgőként. 20 mp. Stopperoltam. Ennyi idejük van arra, hogy a két megálló között felszálljanak, zenéljenek, tehát, hogy szórakoztassák az eléggé befásult utazóközönséget, majd elkérjék a "jutalmukat". Nem tudom, hogy ezen kívül miből élnek, de ha ez ennyire megéri, lehet nekem is ki kellene próbálni.
De a lényeg, mert már megint elkalandoztam, hogy az elején persze még szórakoztatónak találtam. Mondhatni egész élvezetesé tette az utamat az egyetemig. Mert ilyet otthon nem nagyon lát az ember... Viszont amikor már vagy két héten keresztül ugyanazt a dalt éneklik és tolják az orrod alá a csörgő-zörgő kis pohárkát, akkor már aztán nálam is kezd elszakadni a cérna... "Hit the road Jack"... ahha, na de "no more" ezt a számot!!! Ahogy telt az idő egyre jobban kihallotta még az én botfülem is a hamis hangokat, összecsapott lett az előadás és a végén már egyből a pénztarhálással kezdődött a műsor. Aztán nem tudom mi történt, talán a hideg miatt, de egyre kevesebbet láttam zenészeket. Túl nagy volt a csönd. Így mikor a minap mentem a nyelvsuliba , hirtelen eszembe jutott, h de rég hallottam már azt a bizonyos dalt és egyáltalán már lassan másfél hete nem találkoztam egy zenésszel sem. Aztán mint derült égből a villámcsapás az S-bahn betért a Hakescher Marktra és egyből rácsendült a jól ismert muzsika. Hangosan és hamisan. Úgy, ahogy "szeretem". És nevetnem kellett. Ez itt így megy? Gondolok egyet és máris megtörténik?! Az királyság, mert akkor legközelebb a lottó ötösre koncentrálok... Vagy legalább egy rekesz sörre. ;)
De a lényeg, mert már megint elkalandoztam, hogy az elején persze még szórakoztatónak találtam. Mondhatni egész élvezetesé tette az utamat az egyetemig. Mert ilyet otthon nem nagyon lát az ember... Viszont amikor már vagy két héten keresztül ugyanazt a dalt éneklik és tolják az orrod alá a csörgő-zörgő kis pohárkát, akkor már aztán nálam is kezd elszakadni a cérna... "Hit the road Jack"... ahha, na de "no more" ezt a számot!!! Ahogy telt az idő egyre jobban kihallotta még az én botfülem is a hamis hangokat, összecsapott lett az előadás és a végén már egyből a pénztarhálással kezdődött a műsor. Aztán nem tudom mi történt, talán a hideg miatt, de egyre kevesebbet láttam zenészeket. Túl nagy volt a csönd. Így mikor a minap mentem a nyelvsuliba , hirtelen eszembe jutott, h de rég hallottam már azt a bizonyos dalt és egyáltalán már lassan másfél hete nem találkoztam egy zenésszel sem. Aztán mint derült égből a villámcsapás az S-bahn betért a Hakescher Marktra és egyből rácsendült a jól ismert muzsika. Hangosan és hamisan. Úgy, ahogy "szeretem". És nevetnem kellett. Ez itt így megy? Gondolok egyet és máris megtörténik?! Az királyság, mert akkor legközelebb a lottó ötösre koncentrálok... Vagy legalább egy rekesz sörre. ;)
Visszatérve az utcai zenészekre, azért akadnak ám jók is! De tényleg! Múltkor láttam 3 srácot a Friedrichen, akik iszonyat jó zenét csináltak! Elektromos hegedű, dob, gitár, minden volt! Akkora volt a hangulat, hogy hú!
Bar néha hiányzik az otthoni megszokottság... A gitározó bácsi az Astorián vagy az, aki olyan hamisan énekel a Ferencieken és kábé azért fizetsz neki, hogy elhallgasson... De csak mert ez mind made in hungary. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése