Mivel már vagy 20 perce azon gondolkozom, hogy hol és mivel kezdjem az élménybeszámolóm, egyszerűen leírom a gondolatokat úgy, ahogy jönnek. :)
Az első élményem még Pesthez kötődik, amikor is szembesültem vele, milyen is egy hálófülkés vonat: 6 személynek kicsi. Legalábbis első blikkre. Aki még nem utazott ilyen vonattal, annak mondom, hogy ugyanakkora, mint egy sima fülkés vonat fülkéje és kb. a falból 6 darab ágy hajtható le. Az ijedségemet még sajnos a cuki külföldi srác látványa sem oldotta... Aztán persze jött még 2 másik ember, így meg aztán pláne alig volt hely, a kb. hűtő nagyságú bőröndömnek meg az utazómnak. És ugyebár ezek csak az én cuccaim voltak. De persze a mondás megint igaznak bizonyult, miszerint "sok jó ember kis helyen is..." És Berlinig aludtam, mint a bunda. :) Persze a MÁV hiperszuper honlapja félretájékoztatott és vagy 40 perccel tovább tartott az út, így összesen 13,5 órát vonatoztam... de megérkeztem épségben, egészségben, több tonna cuccal! De szerencsémre nem voltam egyedül, mert a leendő lakótársamék kijöttek elém, így együtt cipeltük tovább a "terhemet".
De megérkeztem. Persze jó szokásomhoz híven, mindent kicentiztem, mert hát Berlinben hivatalos lakcím nélkül egy senki vagy, úgyhogy "nächster Halt": a hivatal! Sose vallottam szerencsés embernek magam, de mostanság elég nagy mázlista vagyok. Na, ez is egy olyan szituáció volt. Mivel a lakásba csak október 12-től lehet költözni, így nem is adhattak volna róla papírt. De jó fej volt a nő, ami itt sem jellemző a hivatali alkalmazottakra, és adott papírt. "Tehát a hétfői beiratkozás zökkenőmentes lesz majd!" - gondoltam én... naivan...
Hát papírom már volt, az idő is hamar elrepült, úgyhogy nem maradt más, mint felkeresni a hostelt. Igen, én még sosem voltam hostelben, eddig nem volt rá alkalom. De hát "csóró erasmusos" vagyok és momentán ez a legolcsóbb megoldás. Bevallom az aggasztott a legjobban, hogy "vajon csupa hülyével leszek egy szobában?!". Nem tudom, hogy ez újfent mázli-e, de tök normális emberekkel kerültem egy szobába! Az tény, hogy minden szobatársam egy karakter, kezdve az egyedül utazgató olasz lánnyal, aki látni akarja a világot és ha ugyan senki se megy vele, akkor megy egyedül, egészen személyes kedvencemig a spanyol csajsziig, aki fogta magát és eljött Berlinbe munkát keresni úgy, hogy nem tud németül. És tette mindezt másnaposan. :D Imádom! Hatalmas arc! Az biztos, hogy egy percig sem unatkozom itt! De minden jó, ha a vége jó: holnap költözés a saját albiba, ahol végre lesz mosógép és német tévé!!! <3
Mint minden jó turista, hétvégén persze én is bevettem a várost. Életemben először történt, hogy elsőre a jó irányt céloztam be a tömegközön. Pedig itt aztán 20szor annyi jármű van, mint otthon. Persze egyedül annyira nem izgi az egész, de így legalább hamarabb ismerem meg a várost! :) Úgyhogy a Spree mentén elsétáltam a Siegessäuléhoz, majd onnan a Brandenburgi kapuhoz, végig az Unter den Lindenen egészen a Humboldtig. Hát igen, ez az egyetem még mindig lenyűgöz. Nem mondom, a Múzeum körúti épületet is imádom, de ez kb olyan, mintha otthon a Nemzeti Múzeum lenne a suli... legalábbis kintről mindenképp. :)
És valahogy a berlinturizmus itt véget is ért számomra, mert azóta egy percem nem volt a városban bandukolni! Erről az egyetem tehet, ahol a beiratkozási ceremóniám vagy 5 órán át tartott. Itt egy ponton irigyeltem a hozzánk jövőket, akiket Balaci sztem 1 óra alatt "elintéz". Na jó, lehet nem annyi, de hogy nem is 5 óra, az tuti! A héten immáron részt vettem három eligazító előadáson, tagja lettem a Deutsche Krankenkassénak, kaptam ingyen SIM kártyát... csak éppenséggel az a rohadt suli Wifi nem működik a telómon. Azért az otthoni fix 3G után ez elég szívás... na de nem akarok itt a függőségeimről fecsegni. ;)
1 hét alatt majdnem mindent elintéztem, kivéve a bankszámlanyitást, mert itt bizony ahhoz is időpontot kell kérni. Mit mondhatnék még?! A Berliner Kindl (sör) ízlik nagyon. Az idő néha szívás, én már bizony szövetkabátban járok, de úgy hallom az idő otthon is szar, így legalább nem fáj annyira ha esik.
Egyszóval Berlin jó és szép és az a különös érzésem van, mintha már ezer éve itt élnék és persze mégsem, mert az emberek vagy németül, vagy törökül beszélnek körülöttem. Ja bocs, láttam már magyar családot is! Meg egy volt eltés tanáromat. Hát igen kicsi a világ! ;)
Liebe Grüße aus Berlin! ;*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése